friends forever ._.*

12.

  *Harry szemszöge*

Miután elkértem a Dalma telefonszámát nem tudtam eldönteni mikor hívjam föl. Nekem nagyon megtetszett ez a lány és látszott Zaynek is, hogy ugyanazt érzi Gréta iránt, mint én a Dalma iránt. Ha egyből felhívnám szerintem tolakodásnak venné .De ha nagyon későn hívom..na mindegy lesz ami lesz. Kivettem a telefonomat a zsebemből és tárcsázni kezdtem.

-Szia. Harry vagyok. - szóltam bele a telefonba.

-Ó, szia. Hogy hogy ilyen hamar hívtál. Még csak most mentetek el. - hallottam, hogy nevetett.
-Nem tudom. Nem tudtam várni ezért hát felhívtalak.

-Az jó. És mi jót csináltok. - kérdezte.

-Hát őszintén megvallva nem sok mindent csak vagyunk. Mit szólnátok, hogyha holnap elmennénk moziba így mindannyian. - kérdeztem reménykedve.

-Szerintem rendben van. Megkérdezem a lányokat, is-hallottam ahogy fut le a lépcsőn a többiekhez.

-Rendben Harry mehetünk- ordították.

-Okés. Akkor holnap majd átmegyünk értetek az úgy oké.

-Ahamm az jó lesz.

-Akkor sziasztok csajok. Majd holnap találkozunk.

- Szia Harry. - kiabálták.

Letettem a telefon és levánszorogtam a fiukhoz, akik éppen valamit néztek a tévében. Én is leültem melléjük és néztem a bugyuta műsoraikat. És elmondtam mit tervezek holnapra.

*Dalma szemszöge*

Kíra kinyitotta az ajtót és alig tudott megszólalni a meglepettségtől. Mire megszólalhatott volna a barátja belépett az ajtón és arcára nyomott egy puszit.

-B-B-Balázs te mit keresel itt. - próbált beszélni.

-Szia édesem. Kérdezd tőle. - mutatott rám.

-Ömm izéé az úgy volt, hogy. - húztam mosolyra a számat. - amikor fürödni voltatok akkor küldtem neki E-mailt. - hadartam el.

-Szóval akkor most mi. - nézett rám furán Kata és Gréta.

-Nem érdekes én értem. - Kíra hálálkodva rám nézett majd vissza Balázsra és megcsókolta.