friends forever ._.*

19. fejezet

Miért kellett ennek az idiótának elhívni hozzánk.. Fujj egyszer még megnyúzom.*Óóó Louis ezért még kapni fogsz* gondoltam magamban és ökölbe rándult a lezem. De amikor rájöttem hogy ezt a nagy kínt csak miattunk csinálja elszállt minden haragom. Harry-vel leültünk a mellettük lévő padra és onnan hallgattuk a csevegésüket. Mivel én nagyon unatkoztam össze visszaforgolódtam hátha meglátok valami érdekes dolgot a bokrok alatt. Csak egy kis mókust találtam, ahogy szépen eszegeti a kis makkját. Hát ezt is meguntam egy idő után és elkezdtem megint csak nézelődni. Megfordultam és észrevettem, ahogy Szofi minket bámul. Lou idétlen beszédét nem hallgatta csak meredt ránk.

-Úristen észrevett minket. - pánikoltam be.

-Ó mitől félsz, hmm, csak nem attól, hogy minket EGYÜTT. Tegyünk róla, hogy kicsit érdekesebb legyen a napja. - odahajolt hozzám és mélyen a szemembe nézett és megcsókolt.

Mikor befejeztük a teendőinket azonnal hátrafordultam és Szofit kerestem. Még mindig Louval beszélgetett, de már ránk nem nézett. Ez egy kicsit nyugtató volt. De azért eléggé látszott rajta hogy gondjai vannak. Ennek örültem. Nem sokkal később Harryvel visszaindultunk a többiekhez.

-Na megjöttünk. Niall dobnál egy sonkás szendót. - fordult hozzá Harry.

-Bocs haver, de azt megettük. - nevetett.

-Na ne már. És mást hoztunk. Éhen halok.

-Csak ezt hoztuk, de ez a két feneketlen gyomrú egyén megette az összeset. - mutatott Kíra Katára és Niall-re.

-Belesek.-nevettem. - képzeljétek Louis Szofiiii.. Ó sziasztok srácok. - néztem rájuk.

Ó ez a birka miért hozta ide ezt a fúúú. Kicsinálom.

-Jajj sziasztok. - köszönt Szofi is.

Látszott rajta hogy kicsattan az örömtől, mert láthatja a kedvenc bandáját. Neki úgymond Harry a ’kedvence’. Bemutatkozott mindenkinek. Mintha nem tudták volna, hogy ki ő. Szofi elkezdett mondani, hogy hogyan is került ide Londonba. Eközben Lou valamit nagyon pötyögött a telefonján. *Küldés* hallottam Louistól. Nem sokkal később Kírának, Grétának és nekem megszólalt a telefonunk.

 ’Szasztok!
Ne legyetek rám nagyon mérgesek, de a cél már megvan. Holnap este csinálunk nálunk egy bulit, amin ti és Szofi is ott lesz. Ti négyen nekünk fogtok segíteni, hogy jó legyen a buli. Most valamelyikőtök adja át Katának a telefont *Kíra átnyújtotta a telefonját.* Kedves Kata. Nem lesz nehéz feladatod. Nyúlj bele Niall jobb zsebébe és találsz benne valamit.
Puszi Louiii xo’

 Kata megtette az utasítást és belenyult Niall zsebébe. Niall csak nyugodtan ült mintha nem érezne semmit. Mikor kivette a zsebéből, amit neki szántak felkiáltott.

-Áááá a telefonom. - kiabált.

Mindenki rajta nevetett.

-Igen a telefonod. - hajolt fölé Niall és megcsókolta.

-Mit szólnátok ahhoz, hogy énekeljünk. Niall elhozta a gitárját is. - vigyorgott Liam mindenkivel szemben.

-Óóó én benne vagyok. - sipítozott Szofi.

-Oké ez eddig teljesen rendben van. És mit is fogunk énekelni. Esetleg valakinek valami ötlete. - néztt Liam rájuk kerek szemekkel.

-Szerintem a WMYB azt mindenki ismeri és tudja, gondolom. - kaptam választ Harrytől.

-Dee..Deee..- nem hagyták befejezni a mondatomat, mert elkezdtek kornyikálni.

Mindenki elkezdett énekelni, de én csak csöndben ültem Harry mellett tovább.

-Dalmaaaaaa. Kérleeek énekelj te is. - üvöltött ritmusra rám Niall.

-De én nem tudok. - hajtottam le a fejemet.

-Kuss. Van itt, aki egyáltalán nem tud énekelni ennél már csak jobb lehetsz. - súgta a fülembe Harry majd Szofira pillantott, akinek le volt hajtva a feje és nyávogott.

Beláttam, hogy ez tényleg így van ezért én is beszálltam az éneklésbe, hogy teljes legyen a kép. A barátnőim elkezdtek egyre hangosabban énekelni így hát én is feljebb tekertem a hangomat had halják a borzasztó hangomat. A dal végén abbahagytuk az éneklést, hogy csak a fiuk énekeljenek. 

-Nagyon jó hangotok van. - csodálkozott Zayn.

-Köszi tudjuk. - vigyorodott el Gréta.

-Na akkor mi lesz a holnapi program. - néztem Louisra.

-Naszóval drága kicsike kis gyermekeim. Az van, hogy holnap csinálunk egy kis bulit nálunk hogy üdvözöljük Szofit is. Erre ugyebár ti is meg ő is hivatalosak vagytok.. - vigyorgott.

-Jajj de jó lesz. Mi is meg Szofi is tökéletes lesz. - nézett Kata furcsán Szofira.

-Sajnálom de  most nekem mennem kell mert otthon hagytam a telómat és megígértem anyunak hogy még fölhívom. Örülök, hogy megismerhettelek titeket. Akkor holnap majd talizunk. Sziasztok. - nevetett majd hál istennek elment.

Miután már kellő távolságra ért tőlünk Zayn megszólalt.

-Szerintem nem is olyan borzasztó ez a csaj. De a hangja szörnyű. Ne hagyjuk többet énekelni.-akadt ki Zayn.

-Öntelt liba. Fujj. Zayn drágaszívem tölts el vele egy két évet és megváltozik róla a váleményed. - kacsintott neki Gréta.

-igazad van szivem. - hajolt oda hozzá majd megcsókolta.

-Na de gyerekek szerintem mennünk kéne mert apu már biztosan aggódik miattunk hogy hol lehetünk ennyi ideig. - álltam föl a pokrócról.

-Renben. - hallottam mindektől az egyhangú választ.

Gyorsan összepakoltuk a cuccokat, amiket hoztunk és elindultunk haza. Az út most valahogyan hosszabbnak tűnt, mint odafele. Lehet, hogy azért mert Louis volt a navigátor. 20 percel többet gyalogoltatott minket így egy fél óra alatt haza is értünk. Amikor végre már a kapuban álltunk a fiúk bekísértek minket a házba avval magyarázták, hogy *nehogy ellopjon titeket valaki*. Amint beléptünk az ajtón észrevettük ugyan azon a falon, amin az üdvözlő üzenet volt egy másik lapot, amire ez volt írva:

 ’Sziasztok lányok.Sajnálom, de ma is az irodában kell éjszakáznom. Nem akarom, hogy bajotok legyen ezért üzenem a fiuknak hogy el e viselnének titeket egy napig Puszi Joe, apu’

 -Jajj de jó legalább nem kell titeket elkéretnünk. - vigyorgott Lou.

-Na akkor irány pakolni. - tapsikolt Zayn.

A parancsnak eleget tettünk és felvonszoltuk magunkat a szobánkba. Én becsaptam magam után az ajtót. Pár perc múlva valaki kopogott rajta.

Kommenteljéé höö