3.Pakolás
-Ébresztő te lustaság. Már rég a hasikádra süt a nap- ordibálta
Kíra.
-Ó ember és ha most főz akkor mi van- húztam fejemre nyűgösen
a takarót.
-Édes kérlek kelj már föl. Vagy kérjek anyudtól egy
pohár vizet.- szolt morcos hangon Gréta.
- Jó megyek már csak a vizet ne megyek már.- pattantam ki
az ágyból- Fél perc és felöltözök.
Kihez megyünk először?- ráncigáltam magamra
egy nadrágot.
-Hozzám csajszi.- önelégült mosollyal nézett rám Kira.
-Oké már mehetünk is.
Nagy nehezen levánszorogtunk a lépcsőn majd ki az ajtón.
-Ohh még milyen messze van a cél._álltam meg. Igaz a
barátnőnk háza az út másik oldalán volt akkor is nagyon soknak bizonyult.
- Gyere már. Ne nyafogj annyit. - állt meg Gréta
mellettem.- Beszéltél apuddal a cetli ügyben?
- Igen. Azt mondta hogy ez igazi.Ismerjük a személyt
személyeket hogy ki küldte nekünk. Remélem valami helyes ismerős.
- Hát ezt énis- tette hozzá Kíra- Na de elég a szóbol
induljunk pakolni mert még Gréta is visszavan.
- Hát akkor mire várunk.Gréta elhoztad a cd-t- Kérdeztem
mogorva képpel.
- Ó na ne már tudtam hogy elfelejtettem valamit- be se
fejezte a mondatot de már rohant is.
Bementünk a házba de nem kellett sokat várnunk rá. Annyira
rohant Gréta hogy amikor belépett az ajtón megcsúszott és elesett.
-Ááá de béna vagy. – röhögtünk rajta.- Ahogy látom tényleg
siettél.
-Ó ne röhögjetek rajtam. Inkább segítsetek felkelni.
-Ühümm. Had nézzük hogy szenvedsz. - nevettem-Na gyere –nyujtottam
neki a kezem.
-Na akkor mehetünk már pakolni?- kérdezte Kíra.
- Ja a pakolás.Mehetünk-mondtam.
Miután összepakoltunk átmentünk és segítettünk Grétának
is.Közben az útról beszélgettűnk, hogy milyen is lesz.
-Szerintem
lányok táborozzunk át hozzánk. Majd onnan indulunk a kisbolthoz- szóltam.
Egyre idegesebb lettem vajon ki fog várni minket ott. Talán…áhh
tuti nem…vagy talán mégis. Lehet hogy apu küld értünk egy kocsit. De ez most
mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése